Címkék

,


Először is a hasonlóság az, hogy sűrítjük a hosszú levű ételt mindkettővel.

Rántás:
Tipikus magyar konyha által használt eljárás. Zsírt vagy olajat forrósítunk, majd ehhez lisztet adunk (megpirítjuk). Legjobban úgy járunk, ha teáskanálnyival kezdjük mindkettőt, majd szükség szerint teszünk még a főzelékhez. Kevés hideg vízzel öntjük fel, és kevergetjük, hogy ne legyen csomós, mielőtt az ételhez adjuk.
A liszt pirításától függ, hogy fehér, zsemle barna vagy sötétbarna lesz a rántás.
A rántást csak kész ételhez adunk, úgymond utolsó lépésként, ha elkészült, mielőtt levennénk a gázról, az utolsó percekben (ugyanúgy, ahogy a fokhagymát is a legvégén adjuk hozzá).
A fehér rántás egy másik elkészítési módja a besamel, ami vajon készül és víz helyett tejjel. A tejjel szabályozzuk a sűrűségét, sűrűre készítve még a vajat is kiváltja a süteményekben. Hígabban, tejföllel megfelelő öntet lehet pl a rakott krumpli tetejére.
Mivel pirítjuk a lisztet, jobban kihozza az ízeket, ezért ezt könnyebb fűszerezni, más hatást érünk el ennek alkalmazásával.

Habarás:
Egészségesebb, könnyebben emészthető, mint a rántás, olyan ételbe használjuk, amibe nem kerül zsiradék (gyümölcsleves). Vízzel és/vagy tejjel keverjük ki a lisztet, majd csomómentesre keverjük, esetleg szitán nyomjuk át. Ugyanúgy kész ételhez az utolsó lépésként adjuk.
Tehetünk bele tojássárgáját is, de akkor ahogy beleöntjük az ételbe, azonnal elkeverjük és elzárjuk.
Tojás nélkül még egyszer megforraljuk.

Advertisements